Az elején kezdem.
Még 2008-ban a Náczivadász oldal egyik ötlettelője (Kolompár Szebasztián, most előzetesben van, mert rámászott egy öregasszonyra, az meg nem élvezte,így eljárás indult) kinevezett a Náczivadász Csendestöbbség KFT könyvelőjének.Úgy gondolta, ha szemüveges vagyok, akkor biztosan könyvelni is tudok.
Két év sok idő, ennyi idő alatt a Holokauszt™ áldozatainak száma minimum megduplázódott.
Szóval könyvelő voltam. Szeretem a számlákat pakolgatni egyik dossziéból a másikba, szeretem a pénzt számolni.
Szeretem a papírpénz susogását, a fémpénz csörrenését, néha úgy hallom, hogy a pénz beszél. Az elmúlt években ezt minden percben hallhattam, vagyis ez a két év maga volt nekem a mennyország.
És itt jön a de!
Múlt hónapban eltűnt pár millió. Na jó, nem pár, kicsivel több.Szóval eltűnt a kárpótlási alapból és az én táskámban találta meg a rendőrség azt, ami eltűnt. Roppant kellemetlen volt, mert nem szeretek hazudni. De képtelen volt elhinni nekem bárki is, hogy semmi közöm az egészhez. Biztos Horace csempészte bele, tudom is én. Részletkérdés és ez engem nem is érdekel.Erről a részletkérdésről nem is akarok beszélni.
Az életem ettől a perctől pokollá változott.Folyton követett valaki, állandóan figyeltek, lehallgatták a billentyűzetemet, lézerrel nyomonkutatták a lábnyomaimat és sorolhatnám a végtelenségig. Most is kamerázik a szomszéd épületből valaki. Magas sötét alak, de nem ismerem. Igazából nem is látom, csak így érzem.
Náczivadászon törölték az összes posztomat és kikiáltottak szakadár poszttörlőnek, a nevemben leveleket írogatnak és válaszolnak rá, mintha én írtam volna és arra úgy.
Miért?Miért?,?Miért pont velem történik mindez?M
Csapdában vagyok, a hálózat csapdájában. Nem merek kimenni az utcára, ahogy eddig sem. De most nem a gárdistásoktól félek.
Hangokat hallok. Azt hiszem most jobb ha elbújok.
